A napfogyatkozás és Petőfi intő példája


Ritkán látható természeti jelenséget, napfogyatkozást figyelhettünk meg Magyarországról március 20-án, pénteken délelőtt. A napfogyatkozás ugyan részleges volt, de a sugarak éppúgy károsíthatják a retinát, mint teljes napfogyatkozáskor. A szem megfelelő védelmének elmulasztása súlyos következményekkel járhat, ahogyan azt Petőfi Sándor is megtapasztalhatta 1842-ben.
"Teremtő isten! Szemeimre / A vakságot tán csak nem küldöd? / Mi lesz belőlem, hogyha többé / Nem láthatok lyányt s pipafüstöt!" - így öntötte versbe a szeme világának elvesztése miatti félelmét Petőfi Sándor Szemfájásomkor című, 1844-ben írott költeményében.

Petőfi ekkor már több mint két éve küszködött az 1842-es teljes napfogyatkozáskor tanúsított könnyelműségének következményével. Akkor - ahogy arról a Magyar Csillagászati Egyesület honlapján olvasható dokumentum szerint - 1843-as kiadásában a Közhasznú és mulattató Nemzeti vagy Hazai Kalendáriom is beszámolt - "a teljes elsötétedés egy eloszthatlan pillanatban állott be az utólsó napsugár enyésztekor. Az égen pedig meglepő látvány mutatkozott. A sötét holdtányér körül, azon a ponton, hol a nap elenyészett, egy vakitó fehér ezen elejénte legszélesb helyén mintegy két körpercz vastagságu fénygyürü képződött, melly rögtön az egész holdat bevoná, szélességben 's világosságban változólag 's mindig ott legszélesb és legvilágosb, hol a' holdkörszél a' napkörszélhez legközelebb állott. Kevés perczczel e' fénygyürü képződése után, több, de leginkább három helyen (ketteje a' felső, harmadika pedig a' bal alsó holdkörszélen) szétágazó hegyhasonlatosságu csucsorodások mutatkoztak, mellyek azonnal föltűnésök után őszibaraczk-pirosságu szint öltöttek, mellynek tüze csak az izzó érczéhez hasonlítható. A' szín intenzitása a' teljes setétség középe táján növekedett, s aztán ismét csökkent."
A páratlan látványra kíváncsi Petőfi Sándor barátaival, Jókai Mórral és Orlay Petrich Somával Pápa város mellől figyelte a jelenséget, miként arról Orlay Petrich egy levelében beszámolt: "hogy teljes pompájában láthassuk". Visszaemlékezése szerint a költő fittyet hányt a szükséges óvintézkedéseknek. "A mint a nap fényes tányérja fogyni kezdett, Petőfi föltette magában, hogy annak teljes elfogyásig bele fog nézni, s csakugyan, intésem daczára sem vette le arról a tekintetét. De a mint az első sugár igen éles hatással ismét kilövellt, Petőfi szemeire csapta tenyerét, s egész hazáig karon kellett őt vezetnem, s csak napok múlva szűnt meg káprázata, de balszemének ez annyira ártott, hogy avval soh' sem látott többé tisztán."

Mult-kor.hu

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn
FaLang translation system by Faboba

Legfrissebb