Magyar galéria Európa legjobbjai között


A nemzetközi művészeti piac egyik legtekintélyesebb cége, az Artnet a napokban hozta nyilvánosságra toplistáját, amelyben Európa galériáit értékeli. Az 55 művészeti céget tartalmazó rangos listára csak három kelet-közép-európai cég fért fel, egyikük a budapesti székhelyű Kálmán Makláry Fine Arts. Az idén tizedik születésnapját ünneplő galéria rendszeres résztvevője a jelentős művészeti vásároknak, kiállításaival, kiadványaival sokat tett a nemzetközi művészeti kapcsolatok erősödéséért, a magyar művészet pozíciójának megerősítéséért. Makláry Kálmánnal művészetről, műkereskedelemről beszélgettünk. A Falk Miksa utcában található Kálmán Makláry Fine Arts Galériában, találkozásunk idején is múzeumi rangú kiállítás látható, mégpedig Csernus Tibor, Méhes László és Sándorfi István képeiből.
Az Artnet szakemberei számára a Kálmán Makláry Fine Arts nemzetközi összefüggésekben szemlélhető teljesítményt nyújtott az elmúlt években. Milyen szempontból fontos az elismerés?

– Naponta kapunk e-maileket a világ minden részéből valamiféle együttműködéssel kapcsolatosan, vagy meghívásokat különböző vásárokra, ez most nyilván növekedni fog, az erkölcsi siker mellett van egy ilyen vetülete is az elismerésnek. Az Artnet szakemberei széles spektrumú, nemzetközi rálátással rendelkeznek, alaposan tájékozódnak, de a döntés konkrét szempontjait nem ismerem. Nyilván közrejátszott galériánk nemzetközi jelenléte, az általunk képviselt művészek elismerése, a hozzájárulásunkkal létrejött múzeumi kiállítások száma, kiadványaink színvonala. Ami a kiállításokat, nemzetközi vásárokon való részvételt illeti, most ősszel eléggé felgyorsultak az események: szeptemberben visszatér a galéria Londonba, a Saatchi Gallery szervezte művészeti vásárra, amelyre mintegy negyven galériát hívnak meg; októberben a barcelonai Swabon leszünk, majd Párizsba megyünk a FIAC-kal egy időben rendezett Art Elysées-re, karácsony előtt Bécsben, a Hofburgban együtt mutatunk be antik és klasszikus modern művészetet. Eközben a budapesti galériában két-három új, koreai művész bemutatkozását szervezzük meg, és dolgozunk a Reigl Judit életművét bemutató második köteten is, amelyet szeretnénk karácsonyra megjelentetni.

– Jobban „képben van" a nemzetközi művészeti szcéna eseményeivel kapcsolatban, mint a műkereskedelem hazai történéseit illetően?

– Nem nagyon van rálátásom a hazai galériás életre. Folyamatosan dolgozom együtt néhány magyar művésszel és galeristával, de a legtöbb tevékenységét nem ismerem igazán. Annyit azonban látok, hogy nem nagyon lendült fel a magyar műtárgypiac a válság után. A Falk Miksa utcai galériában kevés potenciális magyar vevő fordul meg, miközben számos megkeresést kapunk külföldről, hogy látták nálunk ezt vagy azt a művészt néhány héttel, hónappal ezelőtt valamelyik vásáron, és szeretnének üzletet kötni velünk. Egyik kortárs magyar művészünk Havadtőy Sámuel, őt külföldön is jól ismerik. Tőle például tavaly két művet vett meg Kína legnagyobb magánmúzeuma, de számos magánygyűjtő is keresi. Sok ázsiai gyűjtő, múzeum keres meg bennünket, ott egyébként Sándorfi István is nagyon népszerű, de kevés fontos mű mozog tőle, amely ne került volna gyűjteménybe. Koreából is sokan jelentkeznek. Vicces, hogy innen, Magyarországról adjuk el a koreai kortárs művészek műveit Koreába, de így igaz; globalizálódik a világ. Az számít inkább, hogy megbízhatóak vagyunk, és kitűnőek a referenciáink.

– A galéria, amelyet Erdész Lászlóval indítottak, s amelyet 2009 óta egyedül vezet, az idén éppen tíz éves. Terveznek-e valamilyen sajátos évfordulós programot?

– Egyszerűen nincs rá időnk. Évente általában nyolc kiállítást rendezünk Budapesten, de az erősödő nemzetközi vásári jelenlét miatt idén eddig csak hármat sikerült megvalósítani. Természetesen továbbra is azon alapelvek mentén dolgozunk, amelyeket még a nyitás idején megállapítottunk. Olyan művészekkel működünk együtt, akik magyarok, mégis nemzetköziek. Erre a területre koncentrálok, s itt igazi szakértőnek mondhatom magam; főként a világháború után Párizsban dolgozó alkotókra gondolok: Hantai Simon, Reigl Judit, Fiedler Ferenc, Réth Alfréd, Csernus Tibor művészetére. Fontos, hogy a gyűjtőkör, amellyel kapcsolatban állok, nemzetközi legyen, ne csak abból a harminc-negyven emberből álljon, aki betér a budapesti galériába. Elengedhetetlen a nemzetközi jelenlét, a vásárokon, fórumokon való részvétel. Ki kell lépni Budapestről. Én imádom a várost, magyar galériát szeretnék működtetni, de úgy, hogy az állandóan jelen legyen külföldön is. Így lehet elérni, hogy pár tucat helyett a honlapunkon keresztül sok ezer ember figyelje a galériánkat. Sokféle galéria létezik, s mindegyiknek sajátos arculatának kell lennie. A magam számára elérhető célnak tartom a párizsi iskola magyar szereplőinek felkutatását, bemutatását.

– Sosem pályázott állami támogatásra ehhez a munkához?

– Könyveknél alkalmanként. De úgy gondolom, hogy egy kereskedelmi cég, egy galéria ne az állam pénzén tegyen szert profitra. Ha elmegyek egy vásárra, nagyon meg kell gondolni, mit viszek kiállítani, hogy megtérüljön a befektetésem. Láttam több magyar galériát vásárokon, amelyek akkor sem tudták volna fedezni a jelenlét költségeinek még a felét sem, ha mindent eladtak volna. A magyar közpénzeknek ezer helye van – az persze más, ha az állam egy-egy nagyszabású akciót szervez a magyar művészet külföldi jelenlétének az erősítésére. A 2000-es évek elején például a finnek vagy hatvan galériát kibéreltek Párizs legnépszerűbb galérianegyedében, mindegyikben finn művész állított ki. Persze ahhoz is komoly szakértelemre van szükség, hogy eldöntsük, hol, mikor, milyen formában szervezünk meg egy-egy ilyen akciót. Ez azonban már nem csak a magán-, vagy ha úgy tetszik, a kereskedelmi galériások dolga.

szerző: P. Szabó Ernő

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn
FaLang translation system by Faboba

Legfrissebb